Ha látok csillagot ragyogni az égen
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palócok földjéről
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése