A BLOGON A NEMZETI ROCK ÚTTÖRŐJE,A KÁRPÁTIA ZENEKAR DALSZÖVEGEI ÉS TOVÁBBI ZENESZÖVEGEK TALÁLHATÓAK. DALSZÖVEG, ZENESZÖVEG
2010. július 7., szerda
KÁRPÁTIA DALSZÖVEGEK LISTÁJA
ABBÓL A FÁBÓL
AKKOR MEGYEK
ALTATÓ
ÁSÓ, KAPA, NAGYHARANG
ÁRPÁD APÁNK INDULÓ
AZ ÉN APÁM
BALLADA
BÁNATVIRÁG
Barátom mondd merre vagy?
BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN
CIVITAS FORTISSIMA
CSAK EGY NAP AZ ÉLET
CSÁNGÓ HIMNUSZ
CSÁRDÁS
CSATADAL
CSENDES A DON
DÉLVIDÉKI SZÉL
DOBERDŐ
ÉBREDJ MAGYAR
EGY AZ ISTEN EGY A NEMZET
ERDÉLY SZABAD
ESKÜSZÜNK MI SZÉKELYEK
FALU ROSSZA
FEGYVER A KÉZBEN
FELVIDÉKI INDULÓ
FIUMEI RIBILLIÓ
GÁRDA INDULÓ
HA LÁTOK CSILLAGOT
HA KELL
HALLOM AZ IDŐK SZAVÁT
HA MAJD A NYARUNKNAK VÉGE
HALLOTTAM NAGY HÍRÉT
HALOTTI BESZÉD
HÁROM BIKA
HAZÁM, HAZÁM
HEGYEK FÖLÖTT
HOL VAGYTOK SZÉKELYEK
HŐSÖK
IGAZÁN SZERETNI
ISTEN VELED
JÓ LENNE
KANYARGÓS
KELETI KÁRPÁTOK
KÁRPÁTOK ZENGJETEK
KIVÁNDORLÓK DALA
KRASZNA HORKA
LESZ MÉG
LÓRA TERMETT
MAGAD URAM
MAGYAR BAKA
MAGYAR FÖLD
MAGYARORSZÁG KATONÁI
MAGYARNAK SZÜLETTEM
MEGÁLLJ HOLLÓ
MENETEL A SZÁZAD
MESÉLJ MÉG NEKEM
MESSZE IDEGENBEN
MÉZESKALÁCS
NE HAGYD MAGAD
NEM ELADÓ
NEM ENGEDÜNK 48-BÓL
NEVEKET AKAROK HALLANI
OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ
PÁLINKA
PATÓ PÁL ÚR
PISZKOS FRED
RONGYOS GÁRDA
ROZSDAETTE PENGE
SZÁRNYASZEGETT
SZÉKELY HIMNUSZ
SZÉP VAGY GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG
SZÉP VOLT FIÚK
SZERETLEK
SZÓZAT
TOBORZÓ
UGYE GONDOLSZ NÉHA RÁM?
VADÁSZ
VALAHOL TŐLED TÁVOL
VETERÁN
kotta
kotta kotta letöltés
kotta letoltes
szöveg
szöveg könyv
found
letoltes kottaletöltés
zeneszöveg
zeneszöveg dalszöveg
Címkék:
dalszöveg,
felvidék,
kárpátia,
kotta,
nemzeti rock,
székely,
zeneszöveg
2010. július 6., kedd
ABBÓL A FÁBÓL
Abból a fából vágjátok az én keresztem,
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Amit akkor ültettek, amikor születtem,
Abból a fából legyen majd az én koporsóm,
Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom.
Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet,
Ami még egyszer táplálja kihűlő szívemet.
Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát,
Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák.
Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének,
Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének,
Fának apró forgácsát vessétek a szélnek,
Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek.
Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon,
Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon,
Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek,
Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek.
Címkék:
abból a fából,
d,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
AKKOR MEGYEK
1.:
Akkor megyek, mikor szűz hó esik,
Mikor csend van és félhomály,
Akkor megyek, mert így írták meg,
Ott fenn még hajdanán.
Ref.:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
2.:
Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Ref.:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
3.:
Mindig van még egy utolsó lépés,
Egy utolsó szó, egy hang,
De nem látta, nem hallota ezt már senki,
Olyan lassú volt, olyan halk.
Ref. 3x:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
Akkor megyek, mikor szűz hó esik,
Mikor csend van és félhomály,
Akkor megyek, mert így írták meg,
Ott fenn még hajdanán.
Ref.:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
2.:
Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Ref.:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
3.:
Mindig van még egy utolsó lépés,
Egy utolsó szó, egy hang,
De nem látta, nem hallota ezt már senki,
Olyan lassú volt, olyan halk.
Ref. 3x:
Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.
Címkék:
akkor megyek,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
ALTATÓ
Valahol mélyen ott a szívem rejtekében,
Őrzök egy verset, mind közül legszebbet,
Anyám szavalta, a gyermekét altatta,
Belém vésődött mindegyik sora.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr. (2x)
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Őrzök egy verset, mind közül legszebbet,
Anyám szavalta, a gyermekét altatta,
Belém vésődött mindegyik sora.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Sok éve annak, hogy a magam útját járom,
Ma már csak álom az, hogy volt gyerekkorom,
De könnyes szemmel anyámat megkérem,
Hogy azt a verset mondja el nekem.
Refr. (2x)
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
Címkék:
altató,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
Ásó, kapa, nagyharang
Életemben csak egyszer szerettem
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Térden állva megyek hozzád, ha kell
És az eső is csak rólad énekel
Zsebemben apró gyűrűt viszek
És megkérem mindkét kezed
Oltár elé viszlek fehér ruhában
Nálad szebbet még soha nem láttam
Együtt leszünk, csak te és én
Míg a világ véget ér
Így élünk majd együtt boldogan
És egy szép nap egy gyermek megfogan
Lesz sok gyerek, igen, sok-sok gyerek
Ezért mindent megteszek
Életemben csak egyszer szerettem
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Térden állva megyek hozzád, ha kell
És az eső is csak rólad énekel
Zsebemben apró gyűrűt viszek
És megkérem mindkét kezed
Oltár elé viszlek fehér ruhában
Nálad szebbet még soha nem láttam
Együtt leszünk, csak te és én
Míg a világ véget ér
Így élünk majd együtt boldogan
És egy szép nap egy gyermek megfogan
Lesz sok gyerek, igen, sok-sok gyerek
Ezért mindent megteszek
Életemben csak egyszer szerettem
Bármit gondolsz, hát gondold, kedvesem
Nem választ el minket bánat, sem harag
Csak ásó, kapa, nagyharang
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
ÁRPÁD APÁNK INDULÓ
Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted
Nem veszhet el, ha eddig el nem veszett
Sej-haj, ősi búnk és bánatunk
Sej-haj, újra élünk s vígadunk !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Tud szeretni a magyar szív igazán
Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám
Sej-haj, hű légy hozzá, barátom
Sej-haj, nincs más hazád a világon !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Nem veszhet el, ha eddig el nem veszett
Sej-haj, ősi búnk és bánatunk
Sej-haj, újra élünk s vígadunk !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Tud szeretni a magyar szív igazán
Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám
Sej-haj, hű légy hozzá, barátom
Sej-haj, nincs más hazád a világon !
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem
Nem mennék el más országba sehová a világon
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom !
Címkék:
árpád,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
2010. július 5., hétfő
AZ ÉN APÁM
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám
Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám
A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám
Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám
A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám
Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
BALLADA
Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel,
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éjsötétben.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint Hold a Napot váltja,
Átváltozik Ő, s a párja.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Fecske suhan szelek hátán,
Aranygyűrű csillog lábán,
Irigy varjak megtámadják,
Szép gyűrűjét elragadják.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
A legény nyomát követi,
Rába vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják,
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.
Egyik nappal, másik éjjel,
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éjsötétben.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint Hold a Napot váltja,
Átváltozik Ő, s a párja.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Fecske suhan szelek hátán,
Aranygyűrű csillog lábán,
Irigy varjak megtámadják,
Szép gyűrűjét elragadják.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
A legény nyomát követi,
Rába vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját,
Megesküszik földre-égre,
Halálba is elmegy érte.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják,
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Na-na-na-na-na-na-na-naaa
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka.
Címkék:
ballada,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
BÁNATVIRÁG
Bánatvirág lelkemen
Névtelen sírra teszem
Nincs más virág sírodon
csupán bánatvirágom
Bánatvirág kinyílik
Szomorú fűz sóhajlik
Szomorú fűz simogatja
Enyhe szellő borzolgatja
Bánatvirág lelkemen
Emlékemből nevelem
Körbefonja lelkemet
A szomorú emlékezet
Bánatvirág nem hervad
Emlékem mi táplálja
A kegyetlen idő állja
Leteszem sírhantodra
Bánatvirág lelkemen
Egy névtelen sírra teszem
Szomorú fűz simogatja
Könnyű szellő borzolgatja
Névtelen sírra teszem
Nincs más virág sírodon
csupán bánatvirágom
Bánatvirág kinyílik
Szomorú fűz sóhajlik
Szomorú fűz simogatja
Enyhe szellő borzolgatja
Bánatvirág lelkemen
Emlékemből nevelem
Körbefonja lelkemet
A szomorú emlékezet
Bánatvirág nem hervad
Emlékem mi táplálja
A kegyetlen idő állja
Leteszem sírhantodra
Bánatvirág lelkemen
Egy névtelen sírra teszem
Szomorú fűz simogatja
Könnyű szellő borzolgatja
Címkék:
bánatvirág,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
BARÁTOM, MONDD MERRE VAGY?
Könnygáz marja torkomat,
Sállal fedem arcomat,
Kardlap cserzi hátamat,
Barátom, mondd merre vagy?
Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Meggyalázzák lányomat,
Nemzetem, vallásomat,
Börtön mélyén kínoznak,
Barátom, mondd merre vagy?
Ronggyá ázott ruhámban,
Fegyverek célpontjában,
A fél szemem aszfaltra fagy,
Barátom, mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll.
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Sállal fedem arcomat,
Kardlap cserzi hátamat,
Barátom, mondd merre vagy?
Az utcán testvérem lövik,
Pesten Magyar vér folyik,
Rendőr lovak taposnak,
Barátom mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Meggyalázzák lányomat,
Nemzetem, vallásomat,
Börtön mélyén kínoznak,
Barátom, mondd merre vagy?
Ronggyá ázott ruhámban,
Fegyverek célpontjában,
A fél szemem aszfaltra fagy,
Barátom, mondd merre vagy?
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Isten előtt, ki-ki bűnei szerint, méltó módon elszámoltatik,
Nem marad semmi véka alatt, mi megtörtént a nap alatt,
S tüzes paripák nyomán jön el, élet és halál,
Bizony mondom néktek döntse el mindenki, hogy hol áll.
Oh-ho-ooo
Mint eldobott kő, száll a szó
Oh-ho-ooo
Csak egy igaz út járható
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Az idő kezdete óta regéket mesélnek róla
Milyen szép is az én Hazám
Ha látsz útmenti keresztet
Vándor állj meg egy percet
Olvasd a hősök névsorát
Voltak kik előttünk jártak
Erősek, ifjak s bátrak
Hitték egy szebb kor hajnalát
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Lesznek kik utánunk jönnek
Szótlanul helyünkbe lépnek
Vitézül harcolnak tovább
S egyszer majd arról mesélnek
Hogy valahol volt egy nemzet
Ki visszaszerezte hazáját
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Az idő kezdete óta regéket mesélnek róla
Milyen szép is az én Hazám
Ha látsz útmenti keresztet
Vándor állj meg egy percet
Olvasd a hősök névsorát
Voltak kik előttünk jártak
Erősek, ifjak s bátrak
Hitték egy szebb kor hajnalát
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Lesznek kik utánunk jönnek
Szótlanul helyünkbe lépnek
Vitézül harcolnak tovább
S egyszer majd arról mesélnek
Hogy valahol volt egy nemzet
Ki visszaszerezte hazáját
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Bizalmam az ősi erényben
Hiszem, hogy vélünk az Isten
Hiszem, hogy lesz feltámadás
Jegyezd szavam, históriás!
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
Civitas Fortissima
Tudjátok meg emberek, hogy jövőtök felől ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság,
nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött.
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll.
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima.
Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
Megtör vagy ellenáll, csak biztató jelre vár,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll.
Szemükben elszántság, céljuk a szabadság
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák.
Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság,
nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött.
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll.
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima.
Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák,
de most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
Megtör vagy ellenáll, csak biztató jelre vár,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll,
s az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll.
Szemükben elszántság, céljuk a szabadság
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák.
Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
CSAK EGY NAP AZ ÉLET
Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Még csontunkon mozdul a hús,
De vérünket issza már a föld,
S látni a távoli fényt,
Ahogy elfedi lágyan a köd
Ha dob helyett harsona szól,
S nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább.
Nem számít honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz.
Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Ezer meg ezer év edzett apát és fiát,
Elfogadni ha kell a hősies halált,
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt,
Szívében viselni fekete gyászruhát.
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Még csontunkon mozdul a hús,
De vérünket issza már a föld,
S látni a távoli fényt,
Ahogy elfedi lágyan a köd
Ha dob helyett harsona szól,
S nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább.
Nem számít honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz.
Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.
Ezer meg ezer év edzett apát és fiát,
Elfogadni ha kell a hősies halált,
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt,
Szívében viselni fekete gyászruhát.
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
CSÁNGÓ HIMNUSZ
Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél csángó magyar?
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.
Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél,
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.
Idegen nyelv beborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!
Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.
Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!
Mivé lettél csángó magyar?
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.
Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél,
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.
Idegen nyelv beborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!
Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.
Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!
Címkék:
csángó,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
CSÁRDÁS
Kalapomat megemelem, Jónapot!
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz soha.
Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.
Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.
De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.
A kalauz visszaköszön, Jónagyot!
Vonat repít innen tova,
Elmegyek nem látsz már soha,
Úgy elmegyek nem látsz soha.
Elviszem én magammal a bánatom,
Eleget sírtam már a te válladon.
Vonat kattog, messze robog,
Nem tudom már hol járhatok,
Ki tudja már hol járhatok.
Százszor elátkozom azt az éjszakát,
És hogy hittem neked annyi éven át,
Azóta már semmim sincsen,
Gyógyítom a beteg szívem,
Csak gyógyítom szegény szívem.
De egyszer majd az én napom is felragyog,
És héthatárra szóló esküvőt csapok.
De az a lány szeretni fog,
Jóban, rosszban követni fog,
Mindhalálig követni fog.
Címkék:
csárdás,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
CSATADAL
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Hajrá magyarok! Hajrá magyarok!
Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld!
Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll.
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat!
Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk?
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hogy hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar!
Hajrá magyar! Miénk a diadal!
Címkék:
csatadal,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
CSENDES A DON
Álmos a táj, nem muzsikál
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér
De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavágy, mint a madár
Várja őket az otthoni táj
Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.
Mint, amikor egy szív, ha megáll
Búsul a vén őszi levél
Vissza talán már sose tér
De még mielőtt a földbe teszik
Mesélj milyen volt, mondd el nekik
Hogy csendes a Don
Egy halk sírhalom
És fázik a jéghideg földben a csont
De mind hazavágy, mint a madár
Várja őket az otthoni táj
Hallgat a tábor, nincs csatazaj
Sírnak az ágak, néma a dal.
Címkék:
dalszöveg,
don,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
DÉLVIDÉKI SZÉL
Szerémség, Bánság, Bácska, a Tisza legszebbik folyása,
Az ország éléskamrája, magyarok hazája.
Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél,
Sírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér,
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele,
De ő énekel csak, énekel, ez maradt minden fegyvere.
Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt,
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt.
A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú,
Apja keresztjéhez érve letérdel, úgy fogad bosszút.
Egy ezredéve áll Aracsnak Pusztatemploma,
Teteje a csillagos ég, nyári zápor ajtaja.
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít,
És ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint!
Az ország éléskamrája, magyarok hazája.
Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél,
Sírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér,
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele,
De ő énekel csak, énekel, ez maradt minden fegyvere.
Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt,
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt.
A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú,
Apja keresztjéhez érve letérdel, úgy fogad bosszút.
Egy ezredéve áll Aracsnak Pusztatemploma,
Teteje a csillagos ég, nyári zápor ajtaja.
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít,
És ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint!
Címkék:
dalszöveg,
délvidék,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
DOBERDŐ
Ha kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Csillagos ég, merre van a Magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Messze földön, idegenben lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem ne sírjon!
Címkék:
dalszöveg,
doberdő,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
ÉBREDJ MAGYAR!
„Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen.”
Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!
Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.
Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!
Kárpátok ölelte;
drága haza, drága haza, drága haza.
Nem hagyunk elveszni;
Nem, nem soha, Nem, nem soha, Nem,nem, soha!
Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!
Visszaveszünk földet,
erdőt, mezőt, erdőt, mezőt, erdőt, mezőt!
Adjon az Úristen;
hozzá erőt, hozzá erőt, és szebb jövőt!
Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó!
Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!
Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.
Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó,
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen.”
Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!
Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.
Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!
Kárpátok ölelte;
drága haza, drága haza, drága haza.
Nem hagyunk elveszni;
Nem, nem soha, Nem, nem soha, Nem,nem, soha!
Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!
Visszaveszünk földet,
erdőt, mezőt, erdőt, mezőt, erdőt, mezőt!
Adjon az Úristen;
hozzá erőt, hozzá erőt, és szebb jövőt!
Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó!
Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!
Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.
Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!
Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó,
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
magyar,
nemzeti rock,
zeneszöveg
EGY AZ ISTEN EGY A NEMZET
Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Ref: Szent koronánk 2x
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.
Ref:
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.
Ref: Szent koronánk 2x
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.
Címkék:
dalszöveg,
délvidék,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
ERDÉLY SZABAD
Nem lesz hazája senki másnak,
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Erdély szabad és szabad marad!
Hűs vizű Réka-patak
A kövek közt messze szalad.
Medrében száz nemzedék
Itta magába az ősök hitét.
Hol ég tengerében együtt halad
Balról a hold és jobbról a nap.
A büszke Turul kitárt szárnya alatt
Állnak az erdélyi bástyafalak.
Erdély szabad és szabad marad!
Felrótta történetét
Völgyekét bércekét,
S ha húzzák a vészharangot
Kezébe kardot s kaszát fogott, mert
Nem lesz hazája senki másnak,
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Nem lesz hazája senki másnak,
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Hol ég tengerében együtt halad
Balról a hold és jobbról a nap.
A büszke Turul kitárt szárnya alatt
Állnak az erdélyi bástyafalak.
Erdély szabad és szabad marad!
Erdély szabad és szabad marad!
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Erdély szabad és szabad marad!
Hűs vizű Réka-patak
A kövek közt messze szalad.
Medrében száz nemzedék
Itta magába az ősök hitét.
Hol ég tengerében együtt halad
Balról a hold és jobbról a nap.
A büszke Turul kitárt szárnya alatt
Állnak az erdélyi bástyafalak.
Erdély szabad és szabad marad!
Felrótta történetét
Völgyekét bércekét,
S ha húzzák a vészharangot
Kezébe kardot s kaszát fogott, mert
Nem lesz hazája senki másnak,
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Nem lesz hazája senki másnak,
Erdély örökre Erdély marad.
Hiába dúlta hódító had,
Erdély szabad és szabad marad!
Hol ég tengerében együtt halad
Balról a hold és jobbról a nap.
A büszke Turul kitárt szárnya alatt
Állnak az erdélyi bástyafalak.
Erdély szabad és szabad marad!
Erdély szabad és szabad marad!
Címkék:
dalszöveg,
erdély,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
ESKÜSZÜNK MI SZÉKELYEK
Szép Erdélyország nagy hegyei alján nyílik sok apró kis tarka virág.
Sok vitéz székely hősies harcán buzdul a nép, s a rögre vigyáz.
Őrt áll a végen, pallos kezében, a másikkal rendre dönti a kalászt.
Egész szívével, egész lelkével védi az édes, szép Magyar Hazát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Szép Erdélyország nagy hegyei alján elhervadt mind az apró kis virág.
Sok vitéz székely hősies harcán nincs, aki buzdul, nincs, ki vigyáz.
És ím csak egyszer, sírhantok szélén százezer székely, öreg baka áll. Százezer kürtből fújja könyörögve, minden magyarnak a hívó imát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Sok vitéz székely hősies harcán buzdul a nép, s a rögre vigyáz.
Őrt áll a végen, pallos kezében, a másikkal rendre dönti a kalászt.
Egész szívével, egész lelkével védi az édes, szép Magyar Hazát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Szép Erdélyország nagy hegyei alján elhervadt mind az apró kis virág.
Sok vitéz székely hősies harcán nincs, aki buzdul, nincs, ki vigyáz.
És ím csak egyszer, sírhantok szélén százezer székely, öreg baka áll. Százezer kürtből fújja könyörögve, minden magyarnak a hívó imát.
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Érted élünk csodaszép Országunk, és ha kell érted halunk.
Vész, ha fenyegetne, mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk.
És ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet,
Száz halállal vívunk meg te érted, esküszünk, mi székelyek!
Címkék:
dalszöveg,
erdély,
kárpátia,
nemzeti rock,
székely,
zeneszöveg
FALU ROSSZA
Híres falu az én falum,
Sok jó ember lakja,
Közepében sáros utca,
Se vége, se hossza,
Csak egy ember háza táját,
Növi be a dudva,
Itt lakik a falu rossza
Még az ág is húzza.
Gémeskutak ágaskodnak,
A megye határban.
Igazságot ne keressünk,
A gonosz pletykákban,
Rossz az, aki rosszra gondol,
Vigye el a kánya.
Én vagyok a falu rossza,
A fene se bánja.
Templom mellett áll a kocsma,
Az ajtaja tárva,
Itt mulat a falu rossza,
Míg bírja lába.
Nem kellek az ördögnek sem,
Vígan ezt dalolja,
És a csapos talicskával,
Este haza tolja.
Bölcsebb lettem, mint Salamon,
Tanultam pár dolgot,
Okosabb, ha nem tudják,
Hogy játszom a bolondot.
Ha az utcán végig megyek,
Megelőz a hírem,
Erre jön a falu rossza,
Mentsen meg az Isten.
Hajladozó vén eperfa,
Földig lóg az ága.
Próbáltak már eltemetni,
De minden hiába.
Készült nékem fakereszt is,
Dőlt betűvel írva,
Itt nyugszik a falu rossza,
Béke poraira.
Sok jó ember lakja,
Közepében sáros utca,
Se vége, se hossza,
Csak egy ember háza táját,
Növi be a dudva,
Itt lakik a falu rossza
Még az ág is húzza.
Gémeskutak ágaskodnak,
A megye határban.
Igazságot ne keressünk,
A gonosz pletykákban,
Rossz az, aki rosszra gondol,
Vigye el a kánya.
Én vagyok a falu rossza,
A fene se bánja.
Templom mellett áll a kocsma,
Az ajtaja tárva,
Itt mulat a falu rossza,
Míg bírja lába.
Nem kellek az ördögnek sem,
Vígan ezt dalolja,
És a csapos talicskával,
Este haza tolja.
Bölcsebb lettem, mint Salamon,
Tanultam pár dolgot,
Okosabb, ha nem tudják,
Hogy játszom a bolondot.
Ha az utcán végig megyek,
Megelőz a hírem,
Erre jön a falu rossza,
Mentsen meg az Isten.
Hajladozó vén eperfa,
Földig lóg az ága.
Próbáltak már eltemetni,
De minden hiába.
Készült nékem fakereszt is,
Dőlt betűvel írva,
Itt nyugszik a falu rossza,
Béke poraira.
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
FEGYVER A KÉZBEN
Tükröződnek szemedben,
A hitük vesztett szavak,
Az éjszakában lesnek rád,
A tébolyodott vadak!
Hiába is menekülsz,
Elborít a tűz,
A káosz, a vér,
A halálba űz.
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Szólítanak túlról fiak és leányok,
Idegen az érdek, keserű a járom,
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Tükröződnek szemedben,
A hitük vesztett szavak,
Az utolsó nagy mészárlásra,
Készülnek a hadak!
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
A hitük vesztett szavak,
Az éjszakában lesnek rád,
A tébolyodott vadak!
Hiába is menekülsz,
Elborít a tűz,
A káosz, a vér,
A halálba űz.
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Szólítanak túlról fiak és leányok,
Idegen az érdek, keserű a járom,
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Tükröződnek szemedben,
A hitük vesztett szavak,
Az utolsó nagy mészárlásra,
Készülnek a hadak!
Keserű a szolgák földje, szűk a koporsó,
Törj át a túlra ez a harc az utolsó!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Fegyver a kézben és indulj hát,
Az ellen barikádján törjünk át,
Fegyver a kézben és indulj hát,
Győzni fogunk, csak kitartás!
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
FELVIDÉK INDULÓ
Drága Felvidék, édes otthonom,
Sújtson megvetés, ha földem elhagyom.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Falvak, városok, végtelen mezők,
Halljátok hangomat, ősi szent rögök!
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Templom, iskola ódon kőfala,
Hol szép nyelvén tanult sok jó atyámfia.
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Drága Felvidék, édes otthonom,
Sújtson megvetés, ha földem elhagyom.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Falvak, városok, végtelen mezők,
Halljátok hangomat, ősi szent rögök!
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Templom, iskola ódon kőfala,
Hol szép nyelvén tanult sok jó atyámfia.
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Sújtson megvetés, ha földem elhagyom.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Falvak, városok, végtelen mezők,
Halljátok hangomat, ősi szent rögök!
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Templom, iskola ódon kőfala,
Hol szép nyelvén tanult sok jó atyámfia.
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Drága Felvidék, édes otthonom,
Sújtson megvetés, ha földem elhagyom.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok,
Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Falvak, városok, végtelen mezők,
Halljátok hangomat, ősi szent rögök!
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Elment tatár, török, Trianon se lesz örök,
Léptünk zajától a föld is mennydörög.
Templom, iskola ódon kőfala,
Hol szép nyelvén tanult sok jó atyámfia.
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Rákóczi tábora, ébredj most, vagy soha!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Ezt várja tőlünk Isten és haza!
Címkék:
dalszöveg,
felvidék,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
FELVIDÉKI TÁJ
Ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
köldbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgók csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lángja hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
óóóóó...
ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
köldbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgók csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lángja hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
óóóóó...
ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
Címkék:
dalszöveg,
felvidék,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
FIUMEI RIBILLIÓ
A matróznak ezüst a zsoldja
Öt esztendő a szolgálatja
ref:Hej hó , lesz ribillió
Ha Fiúméban kiköt a hajó
A világítótorony körbe néz
Kiszáll a sok fáradt tengerész
Sikátorban füstös fogadó
Ott az élet, ott van minden jó
Lányok lányok el ne bujjatok
Itt jönnek a magyar matrózok
Horthy Miklós legszebb matróza
Tetováltat vastag karjára
Búslakodik a sok fehérnép
Lengeti a kis keszkenőjét
ref:Hej hó, sírni volna jó
Ha Fiuméből kifut a hajó
Vitorlát bont, horgonyt fel szedi
Ágyút tölt a tengert kémleli
ref:Hej ho , lesz ribillió
Ha Fiuméből kifut a hajó
Öt esztendő a szolgálatja
ref:Hej hó , lesz ribillió
Ha Fiúméban kiköt a hajó
A világítótorony körbe néz
Kiszáll a sok fáradt tengerész
Sikátorban füstös fogadó
Ott az élet, ott van minden jó
Lányok lányok el ne bujjatok
Itt jönnek a magyar matrózok
Horthy Miklós legszebb matróza
Tetováltat vastag karjára
Búslakodik a sok fehérnép
Lengeti a kis keszkenőjét
ref:Hej hó, sírni volna jó
Ha Fiuméből kifut a hajó
Vitorlát bont, horgonyt fel szedi
Ágyút tölt a tengert kémleli
ref:Hej ho , lesz ribillió
Ha Fiuméből kifut a hajó
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
Gárda induló
Nincs a Földnek még oly drága szeglete,
Mint a délibábos Kárpát-medence
És hogyha az égen száz villám cikáz
E szép hazára Gárdista vigyáz
Kopár szirtek ormán a bánat szele fúj
Védtelenek, árvák sűrű könnye hull
Felébresszük újra a szunnyadó erőt
Adjon a Jóisten szebb jövőt!
Boldogasszonyunk, jó égi patronánk,
Tehozzád könyörgünk, hozzád száll imánk
Óvd meg ezt a népet, óvd meg nemzeted!
Áldja minden Gárdista neved!
Mint a délibábos Kárpát-medence
És hogyha az égen száz villám cikáz
E szép hazára Gárdista vigyáz
Kopár szirtek ormán a bánat szele fúj
Védtelenek, árvák sűrű könnye hull
Felébresszük újra a szunnyadó erőt
Adjon a Jóisten szebb jövőt!
Boldogasszonyunk, jó égi patronánk,
Tehozzád könyörgünk, hozzád száll imánk
Óvd meg ezt a népet, óvd meg nemzeted!
Áldja minden Gárdista neved!
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
magyar gárda,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HA LÁTOK CSILLAGOT
Ha látok csillagot ragyogni az égen
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palócok földjéről
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palócok földjéről
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HA KELL!
Leszek felhő a kék égen
Esőt hozok nyári éjen
Villám fénye ébredésem
Mennydörgés a szívverésem
A szívverésem
Villám fénye ébredésem
Mennydörgés a szívverésem
A szívverésem
Ha kell búvó csermely leszek
Szomját oltom az embernek
S mikor vízzel kereszteltek
Lélek tükrét tartom nektek
Úgy ismertek
S mikor vízzel kereszteltek
Lélek tükrét tartom nektek
Úgy ismertek
Leszek tölgyfa pusztaságba
Arany levél koronába
S aki évgyűrűm számlálja
Csak a múló időt lája
Ha megszámlálja
S aki évgyűrűm számlálja
Csak a múló időt lája
Ha megszámlálja
Ha kell hideg acél leszek
Köszörű kövön éleznek
Vér festi be majd testemet
Hogyha egyszer elő vesztek
Ha elővesztek
Vér festi be majd testemet
Hogyha egyszer elő vesztek
Ha elővesztek
Viszhang leszek hegy gyomrában
Szavam a föld sóhajtása
Sorsom titkok hallgatása
Válasz minden vallomásra
sóhajtásra
Sorsom titkok hallgatása
Válasz minden vallomásra
sóhajtásra
Ha kell tisztító tűz leszek
Izzó parázsban születek
Haragomban lángot vetek
Mikor egy nap megismertek
Lángot vetek
Haragomban lángot vetek
Mikor egy nap megismertek
Lángot vetek
Esőt hozok nyári éjen
Villám fénye ébredésem
Mennydörgés a szívverésem
A szívverésem
Villám fénye ébredésem
Mennydörgés a szívverésem
A szívverésem
Ha kell búvó csermely leszek
Szomját oltom az embernek
S mikor vízzel kereszteltek
Lélek tükrét tartom nektek
Úgy ismertek
S mikor vízzel kereszteltek
Lélek tükrét tartom nektek
Úgy ismertek
Leszek tölgyfa pusztaságba
Arany levél koronába
S aki évgyűrűm számlálja
Csak a múló időt lája
Ha megszámlálja
S aki évgyűrűm számlálja
Csak a múló időt lája
Ha megszámlálja
Ha kell hideg acél leszek
Köszörű kövön éleznek
Vér festi be majd testemet
Hogyha egyszer elő vesztek
Ha elővesztek
Vér festi be majd testemet
Hogyha egyszer elő vesztek
Ha elővesztek
Viszhang leszek hegy gyomrában
Szavam a föld sóhajtása
Sorsom titkok hallgatása
Válasz minden vallomásra
sóhajtásra
Sorsom titkok hallgatása
Válasz minden vallomásra
sóhajtásra
Ha kell tisztító tűz leszek
Izzó parázsban születek
Haragomban lángot vetek
Mikor egy nap megismertek
Lángot vetek
Haragomban lángot vetek
Mikor egy nap megismertek
Lángot vetek
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HALLOM AZ IDŐK SZAVÁT
Oly század szülötte vagyok
Mely embert és hazát megtiport
Gyökértelenné tett mindent, mi igaz
Hol virág nyílt - most tövis és gaz
S ki egykoron magasra tört, azt most hant fedi
Két lábnyi föld
Megannyi pöröly csapása a magyar megpróbáltatása
De állja ! Állja ez a sírba küldött nemzet
S tudja: vihart arat az, ki szelet vet !
Csendben fenik hozzá a kaszát
Lesz itt még jobb világ
Én hallom az idők szavát !
Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó
Keletről nyugatra tart
Kezében lángoló kard
Igazság nyergében ül
Felette angyal repül
óóóó óó óóóó
Ahol a múlt véget ért
A föld és az ég összeér
Száz apró fogaskerék
Egymásba mar, úgy, mint rég
óóóó óó óóó
Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó
Mely embert és hazát megtiport
Gyökértelenné tett mindent, mi igaz
Hol virág nyílt - most tövis és gaz
S ki egykoron magasra tört, azt most hant fedi
Két lábnyi föld
Megannyi pöröly csapása a magyar megpróbáltatása
De állja ! Állja ez a sírba küldött nemzet
S tudja: vihart arat az, ki szelet vet !
Csendben fenik hozzá a kaszát
Lesz itt még jobb világ
Én hallom az idők szavát !
Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó
Keletről nyugatra tart
Kezében lángoló kard
Igazság nyergében ül
Felette angyal repül
óóóó óó óóóó
Ahol a múlt véget ért
A föld és az ég összeér
Száz apró fogaskerék
Egymásba mar, úgy, mint rég
óóóó óó óóó
Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HA MAJD A NYARUNKNAK VÉGE
Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó,
Lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó.
Csendes kis legénylakásban, az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca, hangos az éljen szó kint.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zene szót?
Azt fújják előre, rajta, fújják már a riadót.
Borulj a vállamra kedves, estére másé lehetsz,
Estére indul az ezred, estére én is megyek.
Amikor leszáll az alkony, masíroz az ezredünk,
Csókolj meg mégegyszer édes, ki tudja hová megyünk.
Pislogó távoli tűznél, az ezred pihenni tér,
Nem tud aludni a hadnagy, papírt és ceruzát kér.
Otthon őt valaki várja, úgy hallja valaki sír,
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír.
Másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy szegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincs már remény.
Doktor úr szeretnék írni, magam sem tudom miért,
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém.
Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám.
Nem lehet, mondja az orvos, beteg még a hadnagy úr,
A hadnagy az éj leple alatt, kiszökött a kórházból.
Vége van az ütközetnek, véresen száll le a Nap,
A hadnagy hordágya mellett, imádkozik már a pap.
Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban, s lelke a mennyekbe száll.
Levelet hozott a posta, ami a hadnagyról szólt,
A kapitány elolvasta, azután csendesen szólt.
Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát,
Itt ássák örökös ágyát, itt ásták meg a sírját.
Csendesen leszáll az éjjel, megperdülnek a dobok,
Nem tudja senki, hogy otthon, valaki halkan zokog.
Csendes kis legénylakásban, meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szívébe, elment a hadnagy után.
Lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó.
Csendes kis legénylakásban, az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca, hangos az éljen szó kint.
Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zene szót?
Azt fújják előre, rajta, fújják már a riadót.
Borulj a vállamra kedves, estére másé lehetsz,
Estére indul az ezred, estére én is megyek.
Amikor leszáll az alkony, masíroz az ezredünk,
Csókolj meg mégegyszer édes, ki tudja hová megyünk.
Pislogó távoli tűznél, az ezred pihenni tér,
Nem tud aludni a hadnagy, papírt és ceruzát kér.
Otthon őt valaki várja, úgy hallja valaki sír,
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír.
Másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy szegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincs már remény.
Doktor úr szeretnék írni, magam sem tudom miért,
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém.
Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám.
Nem lehet, mondja az orvos, beteg még a hadnagy úr,
A hadnagy az éj leple alatt, kiszökött a kórházból.
Vége van az ütközetnek, véresen száll le a Nap,
A hadnagy hordágya mellett, imádkozik már a pap.
Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban, s lelke a mennyekbe száll.
Levelet hozott a posta, ami a hadnagyról szólt,
A kapitány elolvasta, azután csendesen szólt.
Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát,
Itt ássák örökös ágyát, itt ásták meg a sírját.
Csendesen leszáll az éjjel, megperdülnek a dobok,
Nem tudja senki, hogy otthon, valaki halkan zokog.
Csendes kis legénylakásban, meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szívébe, elment a hadnagy után.
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HALLOTTAM NAGY HÍRÉT
Mikoron a hegyek újra megremegnek, morajló hangjától a magyar seregnek
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Hallottam nagy hírét pattogó tüzeknek
Pusztákon száguldó vad harci méneknek
Hallottam nagy hírét jurták tengerének
Nyeregbe született szilaj gyermekének
Hallottam nagy hírét pengő szablyáknak
Lándzsát hajító jó acélos karjának
Mikoron a hegyek újra megremek, morajló hangjától a magyar seregnek
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Hallottam nagy hírét táltos doboknak
Erőtől duzzadó, felajzott íjaknak
Hallottam nagy hírét kalandozásoknak
Bizáncnak, Rómának megsarcolásának
Hallottam nagy hírét fényes győzelmének
Pozsonynál elhulló rút ellenségének
Mikoron a hegyek újra megremegnek, morajló hangjától a magyar seregnek
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Hallottam nagy hírét pattogó tüzeknek
Pusztákon száguldó vad harci méneknek
Hallottam nagy hírét jurták tengerének
Nyeregbe született szilaj gyermekének
Hallottam nagy hírét pengő szablyáknak
Lándzsát hajító jó acélos karjának
Mikoron a hegyek újra megremek, morajló hangjától a magyar seregnek
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Hallottam nagy hírét táltos doboknak
Erőtől duzzadó, felajzott íjaknak
Hallottam nagy hírét kalandozásoknak
Bizáncnak, Rómának megsarcolásának
Hallottam nagy hírét fényes győzelmének
Pozsonynál elhulló rút ellenségének
Mikoron a hegyek újra megremegnek, morajló hangjától a magyar seregnek
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Akkor lesz majd szép, akkor lesz majd jó, óóóó
Címkék:
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HALOTTI BESZÉD
Látjátuk feleim szümtükhel mik vogymuk
Isá pur és homu vogymuk
Mennyi milosztben teremtevé eleve mü ösmüktü Ádámut
s adotta vala neki Paradisumut házová
mend Paradisumben való gyümülsüktül monda neki élnie
Híon tilotová őt ig fa gyümülsétül gye mondová neki:
Miéret nüm emniük: isa, ki nopun emdül
Oz gyümülstül halálnek halálával holsz
Hadlavá holtát teremtevé Istentül
de feledevé
Engedé ürdüng intetüínek...
Isá pur és homu vogymuk
Mennyi milosztben teremtevé eleve mü ösmüktü Ádámut
s adotta vala neki Paradisumut házová
mend Paradisumben való gyümülsüktül monda neki élnie
Híon tilotová őt ig fa gyümülsétül gye mondová neki:
Miéret nüm emniük: isa, ki nopun emdül
Oz gyümülstül halálnek halálával holsz
Hadlavá holtát teremtevé Istentül
de feledevé
Engedé ürdüng intetüínek...
Címkék:
dalszöveg,
halotti beszéd,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
HÁROM BIKA
Három bika áll a hegy tetején,
Apa, fia na és az öreg, vén csibész.
Lenn a völgyben él a sok csinos tehén,
Most kell megmutatni, azt hogy ki a kőkemény
Nagylegény.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Fiatal legény, ami tény az tény,
Anyává tehetné a sok csinos tehént.
Lassan a testel, ide hideg fej kell,
Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel,
Ahogy kell.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Öreg, vén csibészen már látszik a kor,
Hatalmas szerszámát rég belepte a por.
Én már megtettem amit én tehettem,
Most már ti jöttök, igen így szólt csendesen,
Szerényen.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
Apa, fia na és az öreg, vén csibész.
Lenn a völgyben él a sok csinos tehén,
Most kell megmutatni, azt hogy ki a kőkemény
Nagylegény.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja,
Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha.
Fiatal legény, ami tény az tény,
Anyává tehetné a sok csinos tehént.
Lassan a testel, ide hideg fej kell,
Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel,
Ahogy kell.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Azt mondja az apja, igen jámbor fajta,
Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha.
Öreg, vén csibészen már látszik a kor,
Hatalmas szerszámát rég belepte a por.
Én már megtettem amit én tehettem,
Most már ti jöttök, igen így szólt csendesen,
Szerényen.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
De amikor látja, hogy minden hiába,
Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha.
Címkék:
bika,
dalszöveg,
kárpátia,
nemzeti rock,
zeneszöveg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)